Még az utazásom előtti hetekben írtam egy levelet Szvámí Amritarúpánandának, hogy informáljam az érkezésemről, és ő nagyon boldogan válaszolt, hogy szerencsés időszakot töltök majd az ásramban, mert nagyon sok ünnep lesz, többek között Szvámí Csidánanda mahászamádhijának, azaz halálának évfordulója.
Szvámídzsí 2008-ban hagyta el fizikai testét, akik ismerték, azt mondják, megvilágosodott bölcsként élt, sőt, Nepálban Aparajita édesanyja, aki Szvámí Csidánandát tartja gurujának, meg van győződve róla, hogy ő már gyermekkorában, vagy előző életében megvilágosodott.
Csak hogy pár szót írjak róla – mert itthon nem annyira ismeretes az ő élete – Szvámí Csidánanad Sridhar Rao néven született és Gurudév Szvámí Sivánanda tanításai vonzották őt mestere lábához Rishikeshbe. Hat évet töltött ott, amikor Gurudév végül a szannjásza rendbe beavatta 1948-ban. Amikor Gurudév elhagyta fizikai testét, végül őt választották meg a Divine Life Society elnökének és halála napjáig, azaz 2008. augusztus 31-ig irányította a Sivánanda ásram életét. Bár közel sem írt annyi könyvet, mint Gurudév, viszont nagyon sok beszédet tartott, nemcsak Indiában, hanem szerte a világban. Emellett Gurudév a jóga professzorának nevezte ki és rábízta a Yoga Vedanta Forest Academy irányítását is. Itt Patandzsali jóga szútráit tanította.
Az ünnepség
Azt szeretem Rishikeshben, hogy itt teljesen sematikus minden ilyen ünnep. Ugyanaz a napi menetrend, és ebben a két hétben magam is láthattam ezt. Szvámí Csidánanda halálának évfordulóján is a hajnali programot követően 6 óra körül egy körmenet indult, ami végigmegy egy megszokott útvonalon, a Bhajan Hall elől indulva felmennek a Vishvanath templom mellett – Szvámí Hanszánanda szobája előtt, aki ott éli utolsó hónapjait-heteit-napjait – majd a Dining Hall előtt elhaladva az autós főkapun kimegy, végig az úton a riksha parkolóig, ott lemegy a tömeg Szvámí Csidánanda háza, a Guru Nivas elé, ahol egy rövid púdzsát mutatnak be, onnan tovább a Gurudév Kutir elé, szintén púdzsa, tovább a Ramjhula (Ráma-híd) elé, és onnan szintén egy rövid kis púdzsa után visszaindulnak, fel a szanszkriti mellett a kórházig, ott a lépcsőn fel, vissza a főkapuig és onnan egészen a Bhajan Hall elé ismét, végül a tömeg bemegy a Bhajan Hallba, szintén púdzsa, és ezzel lezárul a körmenet.
A következő program 9 órától egy guru páda púdzsa, azaz Gurudév papucsát mossák meg és díszítik fel, ebben részt is lehet venni, tejjel tisztítani, majd virágot szórni. Itt nagyjából ugyanaz a púdzsa és ugyanazt a mantraszövegeket használják, mint Uttarkashiban, csak persze a Samadhi Shrine-ban Gurudév sírkövét is feldíszítik. A púdzsát az ásram vezető tisztviselői végzik, név szerint: Szvámí Jógaszvarúpánanda – elnök, Szvámí Nirliptánanda elnökhelyettes, Szvámí Advaitánanda – az új titkár, illetve Szvámí Szadásivánanda, akinek a tisztségével nem vagyok teljesen tisztában. Szvámí Padmanábhánanda is, mint egykori elnökhelyettes/titkár is részt vesz a púdzsán, olyannyira, hogy a sír feldíszítését ő irányítja. A mantrákat a sír díszítésénél Kírtanszvámí recitálja (sajnos az ő nevét nem ismerem, mindig így hívtam már évek óta), magát a páda púdzsát pedig Hanumánszvámí vezényli le (az ő nevét sem tudom, de mindig ő énekli a Hanumán Csálíszát szombatonként a szatszangon, úgyhogy ráragasztottam ezt a nevet).
Guru Nivas
Természetesen ezen a napon sem múlasztottam el, hogy lemenjek a Guru Nivasba meditálni. Sőt, már reggel leszaladtam, még a délelőtti ünnepély előtt, és bár a papucs púdzsá miatt most ez csak egy villámlátogatás volt, mégis örülök, hogy lementem. Vittem magammal praszádnak egy almát és egy virágot – jól is tettem, ott is volt ugyanis papucs púdzsá (szintén Gurudévnek felajánlva), amiről ugyan lemaradtam, de a praszádát odahelyezhettem én is Gurudév lábaihoz.
Miért Gurudév papucsának mutatnak be áldozatot?
Erre a választ én már tapasztalatból tudtam. Ugyanez volt Szvámí Átmánanda esetében is. Ő ugyanis halála előtt úgy rendelkezett, hogy róla sose emlékezzenek meg, de ha megteszik ilyen-olyan okból, púdzsát csakis Gurudévnek mutassanak be.
Szvámí Csidánanda ugyanezt kérte. Pedig tanítványai rá akarták venni, hogy hamvait a Samadhi Shrine-ban helyezhessék el, de Csidánanda azt mondta, ő nem akar helyet foglalni ott, az Gurudév helye – hiszen Gurudév csontjai ott vannak a Shrine sírja alatt – így hamvait végül a Gangeszba szórták, de azért persze egy kis oltár és egy hatalmas kép az oldalbejárat mellett helyet kapott azért.
Az esti szatszang is igazán meghitt volt, és én aznap azzal a gondolattal aludtam el, hogy milyen nagy kegyben van részem, hogy hamarosan Gurudév nagy napján, szept. 8-án is részt vehetek az egész napos ünneplésben.
