Ez a hindu ünnep az egyik legjelentősebb. Két Isten, Dzsagannátha és Balabhadra, valamint egy istennő, Szubhadrá tiszteletére tartják. Az ünnep központja Puri, ahol már évszázadok óta létezik ez az ünnep.
Kit takar ez a három név?
Dzsagannátha: az univerzum ura, aki Krisna manifesztációja
Balabhadra: Balaráma, Krisna bátyja
Szubhadrá: Krisna és Balaráma húga
A ratha vagy szekér azt az utazást jelképezi, mely során a jádavák Gokulból Mathurába tettek meg. Krisna így védte meg népét Kansza királytól, aki kizsákmányolta őket (persze aztán meg is ölte, ahogy a jóslatban meg volt írva, azaz Dévakínak – Kansza király húgának – nyolcadik gyermeke (Krisna) lesz Kansza végzete.
Az ünnep alatt Puriban a Jagannatha templomból a Gundicha templomba húzzák a szekeret és ezt az eseményt az indiai tévé is közvetíti. Ezzel egyidőben itt, Ganeshpurban jelképesen a benzinkútig húztuk ugyanazt a kibelezett autót, amely Ráma szekere volt januárban (erről is írtam ebben a bejegyzésben), majd visszafelé az ásramhoz tartozó villák egyikében helyeztük el a murtikat, ahol hét napot töltöttek, majd végül „szekérrel” visszajöttek a Rádhákrisna templomocskába. A villa jelképezte Mathurát, ahol a jádavák letelepedtek.
Nem volt felhőtlen a boldogságom ezen a napon. Emlékszem, ahogy januárban Ráma szekerét még Szvámí Átmánanda is húzta, sőt, akkor még hosszabb távot tettünk meg. Sajnos azóta ő már nincs közöttünk. Nélküle valahogy más volt most, kevésbé varázslatos. Valami elveszett. De az élet mindenki más számára megy tovább…
