A februárról inkább ne is beszéljünk. Sosem fogom elfelejteni a hideget és azt, ami ezzel járt, vagyis egy jó kis felfázást ami a vesémre is ráhúzódott, így nemes egyszerűséggel legalább két hétig kihagytam a hajnali chantinget (10 fok sem volt a teremben, még széken ülve is jegesre fagyott a popóm), és Szvámí Átmánandához is csak hébe-hóba mentem ki, többnyire a szobaablakból és a folyosóról figyeltem. Hihetetlen szívós szervezete van, pedig kis vékony, törékeny alkat. Vehettem volna róla példát… nem vettem.
Magyarok az ásramban
Az első reményekkel teli napsugarak azelőtt kezdtek megjelenni, hogy a Jógaközpont csoportja megérkezett. De sajnos ahogy ideértek, hoztak is egy több napig tartó esős időt is magukkal Rishikeshből. Sajnáltam nagyon, hogy emiatt nem tudták az ittlétet igazán élvezni és borítékolható volt az is, hogy lesz köztük olyan, aki lebetegszik. Ez valahogy törvényszerű, legalábbis ez a tapasztalatom. De azért szinte mindenkitől pozitív visszajelzést kaptam, és mindenki vitt haza valamilyen szép emléket: Szvámí Átmánanda órái, látogatás Nétalában (Szvámí Visnudévánanda dzsalaszamádhijának helyszínén), születésnap ünneplés, séta a Gangesz partján stb.
Én is nagyon hálás lehetek, hiszen fontos ellátmányt is hoztak számomra Magyarországról (többek között az itt totál ismeretlen ropit), nem is keveset, hála és köszönet Laksmíéknak.
Siva éjszakája
Rendkívül szerencsétlen dolog, hogy pont az év egyik legfontosabb eseménye előtt hazaindult a csoport. Március 8-án éjjel ünnepeltük ugyanis Siva éjszakáját, a Mahásivarátrit, de nekik már aznap Delhiben kellett lenni a repülőtéren. Úgyhogy folytattam tovább egyedüllétemet. Sok fotót nem készítettem az ünnepről, mert (nehogymárne) sikerült aznap reggel lesérülni – sajnos hirtelen leesett a vérnyomásom és padlót fogtam, úgyhogy a jobb kezem egy jópár hétre kiesett a játékból.
Nem is volt olyan sokrétű az ünneplés a többi nagy eseményhez képest. A délelőttöt a templom és a kert feldíszítésével töltöttük – egy különlegesen szép piros virággal, ami ilyenkor nyílik -, majd este megkezdődött a Siva templomban a virrasztás, ahol először egy púdzsát mutattak be a Siva lingamnál, majd hajnalig tartó kírtana következett – de nem nekem, én ugyanis az alvást még mindig többre értékelem a zenénél, így éjfél és 1 óra között valamikor angolosan távoztam.
