Azt eddig el is felejtettem említeni, hogy pár hónapja elkezdtem intenzíven tanulni a hindit. Nem különösebben érdekel a nyelv, egyelőre bőven elég, hogy szanszkritul (vagy szanszkritül? megfejtéseket várom kommentben) tanulok, viszont januárban kipattant a hír, hogy egy kurzust tervez indítani az ásram, amin Patandzsali jóga szútráit dolgozzák fel – hindi nyelven. Ez adta a motivációt, és mivel Rishikesh nem jött össze május-júniusra, nem volt kérdés, hogy részt veszek-e. Úgyhogy a helyiek minden nap igyekeztek valami hasznos kifejezést tanítani, mint például: „nem tudom”, „melegvíz-hidegvíz”, „ez egy majom”…
A tanfolyam fő előadója „Kutti Szvámí volt (nem ez a hivatalos neve, de mindenki így hívja). Sankarának is becézik, gyerekkora óta szerzetes és hihetetlen nagy védikus tudással rendelkezik.
Szerencsémre nagyon szépen beszéli a hindit és sok szanszkrit szót használt, így könnyen tudtam követni. Tulajdonképpen ugyanazt a kommentárt hallottam, mint amit mi tanulmányoztunk magyarul a haladó oktatói képzés Rádzsa jóga szútra modulján. És mivel pontosan tudom, hogy Kutti Szvámí (vagyis Szvámí Haribrahméndránanda) csak Sanakrácsárja kommentárokat tanulmányoz, feltételezem, hogy Szvámí Dzsjótirmajánanda is az alapján írta meg a könyvét, amit mi használunk.

Volt egyébként néhány szútra, amit itt értettem meg igazán, és a szútrák recitálása is sokat adott, de az utolsó hetet már kihagytam, mert nagyon sok energiát kivett belőlem, hogy megértsem a nyelvet és sok napom végződött emiatt intenzív fejfájással.
Ezen Saravanambikai Mátádzsí segített, egy India-szerte híres ájurvédikus orvos, aki a rádzsa jóga kurzus utolsó napjaiban érkezett az ásramba, hogy a kórházi dolgozókat (és a tanulni vágyó szádhakákat) tanítsa.

