Vannak olyan megmagyarázhatatlan események, amelyeket egyértelműen az Univerzum koreografált meg. Például amikor valamit nagyon szeretnél de végül mégis lemondasz róla és folytatod tovább az utadat, de a sors csakazértis elédhajítja és szinte hallod, ahogy rád kiabál: „nesze, akartad, megkapod”.
Egy jópár éve-évtizede vannak mindenféle egészségi nyavalyáim – ilyen például a számtalan és egyre több allergia, és hiába járkáltam vele ide-oda, nem sikerült helyrejönni. Eljött az a pont, amikor bevettem azt a bizonyos tablettát (a lekakilom tablettát). Aztán később hiába nyaggat mindenki, hogy „deigenishamárittvagyindiában”, mondtam, hogy én nem kajtatok orvos után, ugyan mit tudnak mondani… Ha Mohamed nem megy a hegyhez, ugyebár… A hegy bizony eljött egy chennai ájurvédikus gyógyító asszony formájában.
Szvámí Guruprijánanda és a „guruja”
Az előzmény: biztosan emlékeztek Kazue-ra, a japán lányra a korábbi bejegyzésekből. Nos, ő kicsit más vonalon ismerte meg ezt az ásramot, mint én. Él itt egy szvámí, aki igazán csak fél évet tölt az ásramban, telelni pedig délre jár, illetve gyakran látogat Japánba, ahol saját kis közössége van. Szvámí Guruprijánanda rendkívül kedves, segítőkész típus. Kazue már mesélt róla sok szép dolgot, és Vishaltól is csupa jó dolgot hallottam róla. Nos, még tartott a Rádzsa jóga szútra tanfolyam, amikor egyszer csak megérkezett. Ezt onnan tudtam meg, hogy addig a napig Vishal lakott szvámídzsí szobájában, és ő mondta, hogy ki kell költöznie, mert hamarosan megérkezik a szoba állandó lakója. Kazue és Vishal is azt mondta, ha itt lesz, menjek oda hozzá, beszélgessek vele, mert nagyon kedves, aranyos, cuki meg minden. Mondtam, oké, perszepersze, elhiszem, örülök, passzolom. Én ugyanis nem vagyok egy barátkozó típus, meg nem is éreztem úgy, hogy oda kellene mennem, végülis csak annyit érzékelne, hogy van itt egy európai valaki. Gondoltam, nem leszek még egy púp a hátán, hagyom.
Itt lépett közbe először az Univerzum… Kazue közreműködésével. Történt ugyanis, hogy egyik este épp a jól megérdemelt vacsorámat vittem fel 3. emeleti kuckómba, amikor szembejött velem a lépcsőn egy számomra addig ismeretlen szvámí, de rögtön levágtam, hogy ő a nagy hohohó szvámí. Köszöntem, mosolyogtam, amúgy tényleg nagyon aranyosnak találtam elsőre. 2 lépcsőfokot sikerült felfelé megtennem, amikor utánamszólt, hogy egész véletlenül nem én vagyok-e Magyarországról, mert egy japán ismerőse megkérte, hogy adjon át egy üzenetet. Hát, mondom, de, pont én vagyok. Guruprijánanda szeret beszélni, azt már látom. Rögtön örült, hogy sikeresen megtalált, átadta az üzit (Kazue tulajdonképp csak üdvözletét küldte), majd nevetve mondta, hogy Kazue azt mondta, viselkedjen velem rendesen 🙂 Nevettünk. De gondoltam kihátrálok az interakcióból és elindultam felfelé. Velem jött. Közben elkezdett mesélni, hogy jött vele egy nagyon régi ismerőse, aki egy orvos, az egész családja orvos, a fiai, a menyei… és mindenki más vonalon. Ő egy ájurvédikus orvos, és a legtisztább lélek, akit valaha ismert és guruként tiszteli. Szerinte Mátádzsí a legnagyobb szannjászin, pedig nem is hord narancssárga ruhát. Mire az ő emeletére értünk, már mindent tudtam. Sőt, rögtön időpontot is adott egy orvosi konzultációra… „Bármilyen egészségügyi gondod van, gyere bátran, ő mindenkit szeretettel fogad és gyógyít. Akkor fél óra múlva jó lesz?”
Fél óra múlva ott csücsültem a doki néni szobájában. Velem szemben ültek, szvámídzsí vállalta a tolmács szerepét, mert a hölgy tamil anyanyelvű és csak töri a hindit. Ehhez képest az első szó után kialakult közöttünk valami olyan erős kapcsolat, hogy minden szavát értettem. És ő is engem.
Másnapra már megvolt a kezelési mód és a meghívások, vegyek én is részt két csoportjának a tanfolyamán. Az egyiket bizonyos ásramlakóknak tartja (a titkos belső körnek), a másikat a kórházi dolgozóknak. Pislogni sem volt időm, olyan hirtelen csöppentem mindennek a közepébe.
Az ájurvédikus tanfolyamok
A két ájurvédikus tanfolyam nagyjából fedte egymást. Amit megtanított a kórházi dolgozóknak, azt elmondta az ásram csoportnak is, szó szerint ugyanazt, nem butított le semmit. A tudás az tudás, nem lehet többféleképpen előadni.
Megtanultunk többek között alapmudrákat, amelyeknek egészségmegőrző, gyógyító hatása van. Megtanultuk az öt elem mudrát és a csakrákhoz tartozókat is. Erről már készül is egy videósorozatom.
Aztán jött a pránájáma, de kifejezetten gyógyító-tisztító céllal.
Kedvenc témám a fejfájáscsillapító reflexpontok, de szintén átvettük a belső szervek marmapontjait a kéz- és lábujjakon is.
Sőt, megtanultuk a belső szerveket, a hozzájuk tartozó elemeket és ízeket, a kapcsolatot közöttük és gyógyításuk módjait.
A végefelé sajnos 1-2 óráról hiányoztam, mert áttették az időpontot reggelre, amikor én még Szvámí Átmánandával sétálok (egyre gyengébb szegény). De aztán Doktor Mátádzsí kitalálta, hogy bár ő hazautazik 16-án, folytathatjuk az ásramlakókkal a tanfolyamot online. Ez fantasztikus hír volt. A csapat egyébként nagyon jól összeszokott, és a végén még „osztályképet” is készítettünk, mert ez tényleg egy igazi emlék, hogy egy ilyen hatalmas tudású orvos tanított minket.
