A gyömbér, hivatalos latin nevén Zingiber officinale, nem meglepő módon a gyömbérfélék családjába tartozik. Meglepő azonban, hogy ebbe a családba tartozik a kurkuma, sőt, a kardamom is. Tehát ezek a fűszerek szegről-végről rokonok. A gyömbér maga Indiából és környékéről, a trópusi erdőkből származhat, de már a világ szinte minden pontján termesztik.
A gyömbér morfológiája
Rizómás növény, ezt a megvastagodott gyökeret használják fűszerként és gyógynövényként egyaránt. Ha friss és egészséges, a rizómákon több hajtáskezdemény található, így a rizómát nem túl mélyen elültetve ebből hajtások fejlődnek, melyek kifejlődve hasonlítanak valamilyen nádra. Elegáns virágja is van, de csak akkor virágzik, ha jól érzi magát a helyén.
A gyömbér termesztése
A gyömbért elég könnyen termeszthetjük akár egy szélesebb cserépben. Mélységre nem feltétlen van szüksége, mivel viszonylag sekélyen gyökerezik, inkább horizontálisan terjeszkedik, és ha van elég helye, szép nagy rizómákat növeszt. Ezekért a rizómákért termesztjük.
Vegyünk egy szép, egészséges, friss gyömbérdarabot, amelyen vannak hajtáskezdemények (itt-ott kis „karok” vannak rajta, amelynek a vége enyhén zöld). Ezt nedves földbe beültetjük, max 1-2 cm földdel takarjuk és várunk. Néhány nap elteltével kihajt a növény és egy levéltelen szárat növeszt, majd ahogy növekszik, a levélkék „leválnak” a hajtásról és 90 fokos szögben megindulnak. Egy erősebb rizómáról akár több hajtás is kijöhet, így ha több rizómát ültettünk, egész kis nád-tengerünk lesz. Ahogy a hajtások erősödnek, a föld alatti rizómákból felhasználják a tápanyagokat, azok elhalnak. Azonban a gyökérképződés is intenzív lesz és az új gyökerek idővel megvastagodnak és ezek lesznek az új, friss rizómák. Nagyjából 10 hónap elteltével a szárak elkezdenek száradni (10 hónapig biztosítani kell neki a meleg, napos helyet, hiszen trópusi származású). Amint a lombja elszárad, fel lehet szedni a rizómákat (mint a krumplit, kifordítjuk a földből). A kurkumához hasonlóan lemossuk, majd pár napig száradni hagyjuk, hogy a külső burok megvastagodjon. Ekkor tárolásra kész.
A gyömbér felhasználása
Először is fontos tudni, hogy a legtöbb hatóanyag közvetlenül a héj alatt található. Ha nem saját, vékony héjú, friss gyömbér, hanem bolti, akkor érdemes meghámozni. Hogy ezt minél vékonyabban meg tudjuk tenni, célszerű egy kiskanállal lekapargatni, mert ha vágjuk, vastagabb lesz a kidobott rész.
A gyömbért többnyire reszelve szoktuk felhasználni, ekkor ugyanis a rostdarabok nem kerülnek bele az ételbe, az a reszeléskor a kezünkben marad, ez ugyanis nehezebben rágható. Még egy módja van, hogy a rostok ne legyenek az ételben zavaróak: kis karikákra vágjuk száliránnyal keresztben, így a rostok rövidek lesznek és nem lesz velük gondunk.
Főzésre inkább a szárított gyömbér ideálisabb, ezt por formájában szoktuk használni, de sokan a friss reszelt gyömbért használják, ez is tökéletes. Nyersen inkább friss gyömbért használjunk. Ha azt szeretnénk, hogy lédús legyen, pl. limonádéba téve, hogy minél jobban kioldódjon az íz, akkor reszeljük, ha pedig turmixba rakjuk, akkor apró karikákra elég felvágni.
Ájurvédikus tippek
A Sivánanda Ásramban Pilisszentléleken tanultam, hogy lereszeljük, citromlével és sóval ízesítjük és ezt fogyasztjuk étkezés előtt vagy után, 1-2 csipetnyit belőle. Ha előtte esszük, akkor étvágygerjesztő hatású, ha pedig étkezés után, akkor emésztésserkentő, hiszen fokozza az emésztés tüzét.
A pittát növeli, a kaphát és a vátát csökkenti, így nyári kánikulában nem feltétlenül ideális fogyasztani.
A friss gyömbér ájurvédikus szempontból nehéz, a szárított könnyű.
