A mahábhárata mangalácsárana egy vers, ami a mahábhárata történetet vezeti be. Sokszor az első verseként emlegetik, de valójában ezt nem Vjásza írta, tehát nem a Mahábhárata első verse.
A mangalácsárana szövege:
nárájanam namaszkritja naram csaiva naróttamam
dévím szaraszvatím vjászam tató dzsajam udírajét
Ezt a verset a Mahábhárata tanulmányozása előtt szokták recitálni, és a célja, hogy leboruljanak az Úr Nárájana előtt (aki nem más, mint Visnu, Krisnaként vesz részt a történetben), Nara risi előtt (aki az Úr Visnu barátja volt, és ő született le Ardzsunaként), Szaraszvatí istennő előtt (ő a tudás istennője), valamint Vjásza előtt (ő írta le a Mahábhárata történtet), és ez után kezdődhet a Mahábhárata tanulmányozása.
A célja a mantrának az, hogy
- emlékezzünk arra, amit tanulmányoztunk
- amire emlékszünk, azt megfelelően értelmezzük
- amit megértünk, azt gyakorlatba tudjuk ültetni
- akadályok nélkül fejezhessük be a tanulmányozást
